Készült: 2009. május 17. vasárnap
A kínai gyógymódról röviden


Egy-két évtizede még gyanúsnak vagy legalábbis megkérdőjelezhetőnek számított Európában. Bár ma is sokan bizalmatlanok vele szemben, de már egyre több európai egyetem van, ahol egymás mellett, egymással egyetértésben tevékenykednek a helyi orvosok és a hagyományos kínai gyógymódot alkalmazó specialisták.


Miben különbözik a kínai gyógyászat a nyugatitól? Mindenekelőtt abban, hogy a legrégibb a világon. A Távol-Keleten a fájdalom kezelésére, a krónikus betegségek gyógyítására az akupunktúrát, a légzés- és mozgásterápiát, a különféle masszázst és hőkezelést, a gyógynövénykúrát évezredek óta alkalmazzák.

A csi


A kínai gyógyászat kiindulópontja az életenergia, vagyis ahogy ők nevezik: a csi.
Ez mindent magában foglal, ami bennünket testileg és lelkileg életben tart (az immunrendszertől kezdve a test öngyógyító erején keresztül addig az egyedi képességig, amivel valaki megbirkózik az őt érő valamely sorscsapással).


A jin "a hegy árnyékos oldala", a jang "a hegy napos oldala".

 

A kínai orvosok többféle csít különböztetnek meg:

Míg a nyugati orvosnak a diagnózis megállapításához szüksége van röntgenképre, EKG-ra, laboratóriumi vizsgálatokra, s ezután általában csak az általa vizsgált szerveket gyógyítja (mert a többi szerv gyógyítására más orvos szakosodott), addig a kínai gyógyászat nem az egyes szervekkel, hanem funkciók körével foglalkozik, aminek meghatározott elemek, érzések, ízlések és hőérzetek vannak alárendelve.

Az ellentétes erők szerepe


A kínai orvoslásban nagy szerepe van az ellentétes erők kiegyenlítésének. Ilyen ellentétpár a jin és a jang. A két fogalom egymással ellentétes, de egymást kölcsönösen feltételező tulajdonságokat jelez. Az egészséges ember szervezetében a jin és a jang egyensúlyban van.
 
De van egyéb jelentése is a jinnek és a jangnak:
A nyugati orvostudomány is régóta elfogadja, hogy a szervezetben kölcsönhatásban vannak azok az erők (például feszültség és lazítás, nyugalom és mozgás), amelyek a vérkeringés, a test hőmérséklete és a többi biológiai funkció állandóságát teremtik meg (homeosztázia).

A kínai gyógymód eredete


A kínai medicina az időszámításunkat megelőző harmadik évezredtől kezdődően alakult ki, eredményei összevethetők a nyugati gyógymódok eredményeivel. Mi több: sok olyan esetben is gyógyulást érnek el, amikor a fejlett technikájú nyugati gyógyászat és gyógyszeripar tehetetlennek bizonyul.

Mivel a könyvnyomtatást Kínában jóval korábban ismerték, mint Európában, az orvosnemzedékek egész sora örökíthette meg és fejlesztette tovább gyógyítási módszereit.  A régi Kínában a gyógyítókat az is ösztönözte, hogy csak akkor kaptak honoráriumot, ha a páciensük teljesen meggyógyult - s még inkább akkor, ha nem lett beteg. A kínai gyógyászat mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt élte fénykorát, majd érthetetlen okból hanyatlani kezdett. 

Századunk elején Kínában is megkezdődött a nyugati orvostudomány diadalútja.



Arra azonban a Mennyei Birodalom nem volt felkészülve, hogy európai értelemben vett egészségügyi rendszert vezessen be. Végül is Mao Ce Tung újíttatta fel a hagyományos kínai medicinát. S ma Kínában jórészt egyenrangúan működik egymás mellett a két rendszer. A kínai orvos nem belgyógyász, nem nőgyógyász, nem gyermekorvos vagy pszichiáter, hanem mindig az egész emberért, testéért és lelkéért felelős.

Miben rejlik a különbség?


A specializálódott nyugati gyógyászat a panaszokat és a betegségeket gyakran elszigetelten vizsgálja.   Ezzel szemben a kínai medicina abból indul ki, hogy a szervek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással.  Ilyen, a nyugati tudomány számára szokatlan párosítás például a szív és a vese, a tüdő és a vastagbél. 

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az egyik szerv miatt panasz keletkezik, meg kell vizsgálni, esetleg párhuzamosan kezelni kell a kapcsolódó szervet is. (A kínai orvostudomány tizenkét "szervrendszert" ismer.)

Ezen kívül nagyon fontos tényező a diagnózis és a terápia számára a táplálkozás, a mozgás, az időjárás, a lelkiállapot, a munkakörülmények, a párkapcsolat, a család és az életmód.

chinaHogyan kezdődik egy vizsgálat?

 
A kínai orvosok ilyen kérdésekkel kezdik a vizsgálatot:
- Gyakran hideg a lába? Édesszájú?

S a diagnózis szempontjából fontos az erre kapott válasz, és döntő, amit a páciens magától mond hogylétéről.

Csak ezután jön számításba a lelet, vagyis a betegség jeleinek megállapítása, például a láz.


Az orvosok figyelnek olyan jelekre,
amelyek nyugati megítélés szerint másodlagos fontosságúak, mint például az:
Hozzátartozik a diagnózishoz az érverés és a nyelv vizsgálata. A pulzust a nyugati gyakorlattól eltérően egyszerre mind a két csuklón három-három pontra gyakorolt, különböző erősségű nyomással mérik. Összesen 28 alapvető "pulzusminőséget" ismernek.

Ezek a vizsgálatok adnak képet a szervrendszerek állapotáról.

Enyhébb mellékhatások

 
A kínai gyógymódok alkalmazásánál is előfordul mellékhatás, ha mondjuk nem megfelelő a teakeverék összeállítása, vagy nem kellően képzett az, aki az akupunktúrát végzi, s nem jól választja meg a szúrási pontok kombinációját.

A mellékhatás azonban általában enyhébb, mint az európai kemoterápia következményei. Az akupunktúra nem pontos alkalmazásánál legfeljebb arról lehet szó, hogy elmarad a várt hatás.