A SPONDILÓZIS (spondylosis), a köznyelvben „csigolyameszesedés” a csigolyák közötti kisízületek kopásos-degeneratív (elfajulásos) elváltozásait leíró gyűjtőfogalom. A folyamat a csigolyák távolságának csökkenésével, összekötő szalagjaik meszesedésével, a gerinc mozgásképességének jelentős beszűkülésével jár. Leggyakoribb változata a deréktáji spondilózis, aminek egy formáját lumbágónak is nevezik, … Szerző: Dr. Pálinkás Imre | Lektor: Dr. Somogyi Mária
Nagyon fontos tudatosítani, hogy a röntgenfelvételen látható spondilózis-spondilartrózis súlyossága és a klinikai tünetek, panaszok között nincs szoros összefüggés. Az úgynevezett spondilotikus elváltozások önmagukban az öregedés természetes részjelenségeként értékelhetők, amennyiben panaszmentesek, és csak a röntgenkép jelzi a nagyfokú elváltozásokat.
Előfordulás
A nyaki porckorong-elváltozások (diszkusz degeneráció) és spondilózis az öregedés természetes részjelensége. A korábbiakban részletezett, úgynevezett „spondilotikus elváltozások” az 50 év feletti lakosság kb. 70%-ánál észlelhetők röntgennel, leggyakrabban panaszmentes állapot mellett.
Okok
A kiváltó ok a részben örökletes hajlam, részben az ülő életmód, illetve egyszerűen az öregedés természetes folyamata. A csigolyákat összekötő kis ízületek, illetve a csigolyaközti porckorongok elfajulása, következtében romlik a csigolyák közötti rugalmas összeköttetés. A spondilózis okozta, másodlagos idegrendszeri károsodásokat nem elsősorban a röntgenképen kimutatható csontos elváltozások mértéke, hanem azok elhelyezkedése határozza meg. A csontkinövések főleg akkor járnak panasszal, ha úgy helyezkednek el, hogy nyomják a gerincből kilépő ideg- vagy érképleteket, vagy a gerinccsatorna jelentős szűkületét okozzák. A panaszok kialakulását vagy fokozódását akár kisebb behatás is kiválthatja.
Tünetek
A porckorong kopása következtében meginduló meszesedési folyamat, a röntgenképen látható csontkinövésekkel, csőrképződéssel jár, de ez nem okvetlenül okoz tüneteket. A spondilotikus kisízületek peremein megjelenő, röntgenképen látható csontkinövést (oszteofita), „csőrnek” is nevezik. A csontkinövéseknek az esetek döntő többségében nincs jelentősége. A csőrök jelenléte és a gerincpanaszok gyakorisága, nagysága között semmilyen összefüggés nincs: előfordulnak panaszmentes egyének rendkívül erős csontos „csőrökkel,” mások esetében pedig kismértékű elváltozásokhoz is komoly panaszok társulhatnak. Elsődleges panasz a fájdalom, mely a nyaki és az ágyéki gerinc (a „derék”) szakaszaira jellemző. Nyaki spondilózis esetén az úgynevezett „gyöki tünetek” (pl. izomgyengeség, érzészavar) általában csekélyek, vagy elhanyagolhatók. A nyak lehet fájdalmas, olykor a kar felé „sugárzik”. A derékfájdalom gyakran depresszióval, egyéb pszichológiai tünetekkel társulhat: a betegek körében a depresszív zavarok előfordulása 3-5-ször gyakoribb.
Diagnózis
A nyaki spondilózis, „csigolyameszesedés” gyanúja a nyaki, esetleg karba sugárzó fájdalom esetén vetődik fel; amely a a röntgenfelvételen a fentiekben részletezett jeleket mutatja. Előrehaladott állapotú betegség kivizsgálására mágneses rezonancia vizsgálat végezhető, illetve mielográfiával (gerinccsatorna-festéssel) kombinált CT-vizsgálat jön szóba. Az MRI sok helyen már a rutin nyaki röntgenvizsgálat helyébe lépett. Ezek a vizsgálatok kimutatják hol szűkül be a gerinccsatorna, mennyire nyomódik a gerincvelő, és mely gerincvelői gyökök érintettek. Amennyiben azonban derékfájás hangulatzavarral, szorongással, a társas kapcsolatokban mutatott érzékenységgel, nagyfokú fáradékonysággal, fejfájással, ritka tünetekkel (zsibbadás, arcfájdalom, stb.) jár együtt, a háttérben nem spondilózis, hanem atípusos depresszió lehet, a képalkotó eljárások eredményétől függetlenül. A teljes cikk itt érhető el: http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/spondilozis/193
Forrás: http://www.hazipatika.com
Kanadai (Cambridge-i) fizioterápián trakciós kezelés
Ez egy trakciós kezelés a gerinc nyaki részének meszesedése által okozott tünetek kezelésére. Az egyik leghatékonyabb kezelés a nyaki zsibbadásos tünetek csökkentésére, megszüntetésére, de előtte (és közben is, amit itt a meleg biztosít), a lágyrészek (izom, kötőszövet stb…) fellazítása szinte kötelező, mert ez a hatékonyság feltétele.
A nyaki lordózist kipárnázzák egy meleg víztömlővel, amit egy puha törölközőbe tekernek, s a nyak alá tesznek. A trakciós kezelés eredményessége sajnos sejthető volt már az elején: a heti egyszeri alkalom, a beteg nem kényelmes elhelyezése, az UH-kezelés szakszerűtlenül adása, s kihagyása, a pszichés kezelés hiánya stb…
Van amikor egy dolog is eldönti, hogy eredményes a kezelési módszer vagy sem. Itt több negatívum is volt, s így egyértelműen nem használt. De nem a módszerben van a hiba!
