Készült: 2008. szeptember 21. vasárnap

Az arthrosisos fájdalom kezelési lehetőségei


Az arthrosis a legelterjedtebb ízületeket érintő mozgásszervi megbetegedés. A gyulladásos ízületi betegségektől elkülönítendő, a degeneratív ízületi betegségek körébe soroljuk. 


Arthrosisos elváltozások rtg-felvételeken a 60 éves kor feletti korosztályban már 80%-ban láthatók, klinikai tüneteket ennél kisebb százalékban okoz, de így is igen gyakori előfordulású kórkép.

Összefoglalás

 

Az arthrosis a leggyakoribb ízületi betegség, mely jelentősen nehezíti a beteg mindennapi tevékenységeit. Jelen cikk rövid jellemzést nyújt az arthrosisról általában és egyes típusainak speciális vonásairól, illletve kezelési lehetőségeiről. Kulcsszavak: arthrosis, fizikoterápia, fájdalomcsillapítás.

(Dr. Megyaszai Márta)
 

Etiológiai faktorok


Az életkorral egyre növekszik előfordulása, de kialakulásában egyéb tényezők is szerepet játszanak, "rizikófaktornak" tekinthetők.

1. A genetikai tényezők szerepe kétségtelen. Bizonyos arthrosisformák családi halmozódása és egyes HLA antigénekkel való asszociációja enged erre következtetni.

2. Az adott ízület károsodása gyakran szekunder (olykor korai) arthrosishoz vezethet.
 

Hajlamosítanak arthrosisra bizonyos foglalkozások és az obesitas is, utóbbi főleg a teherviselő ízületeket érinti.

obesitas

Az ízületben jelentkező elváltozások


Az arthrosisos ízületben az ízfelszín necrosisa, a porcréteg elvékonyodása, a synovium gyulladása és hipertrófiája, a csontperemek hipertrófiája (osteophytaképződés) jelentkezik. Ezen elváltozások az ízület minden alkotórészét érintik, és ezáltal megbontják az ízület anatómiai-biomechanikai egységét, ami az elváltozások fokozódásához vezet. Kezdetben lehetséges a kompenzáció, de később, a folyamat előrehaladásával a tünetek is jelentkeznek.
 

Továbbiakban egyes ízületek arthrosisának jellemzőit vázolom, kitérvén a terápiás lehetőségekre is.
 

Arthrosis coxae

Fokozatosan kialakuló, terhelésre fokozódó, csípőtáji, tomportáji és lágyékhajlatra lokalizálódó fájdalom jelentkezik először. Később a fájdalom a comb elülső-belső felszínén térdig sugározhat, sőt gyakran csupán a térd fájdalmát jelzi a beteg, holott a térdnél panaszait magyarázó, rtg-vel vagy ultrahanggal kimutatható elváltozást nem találunk. Utóbbi esetekben mindig gondolni kell csípőízületi eredetre.

A fájdalom terhelésre fokozódik, lépcsőzéskor, ülésből való felálláskor és a mozgás kezdetekor erősebb. Később az ízület "bejáródik", a fájdalom csökken.

Később jelentkeznek a csípőízület mozgásbeszűkülésének jelei. Legelőször a berotatio szűkül be, legkésőbb a flexió. A mozgás beszűkülése a mindennapi életben is nehézségeket okozhat a betegnek: zokni, cipő, nadrág felvétele, lábujjkörmök levágása, közlekedési járműre való felszállás is problémát jelenthet. A fájdalom mellett kialakul az adduktor izomzat spazmusa, a comb és farizomzat atrófiája.
Rtg-felvételen a csípőízületi rés beszűkülését (a porc elvékonyodása miatt), subchondralis cisztákat és szklerózist, osteophytákat láthatunk.

Terápia

1. Gyógyszerek
A fájdalom csillapítására egyszerű fájdalomcsillapítók használatosak (paracetamol). Ha a képet gyulladásos komponens is színezi, non steroid gyulladáscsökkentők adhatók. Kiegészítőként izomlazítók és lokális infiltrációk (adduktor izmok) jönnek szóba.

2. Sebészi megoldása lehet preventív (osteotomia, pl. dysplasia miatt, a szekunder arthrosis kialakulásának megelőzésére) vagy terápiás: total endoprotesis beültetésével. A műtét előtti és utáni gyógytorna rendkívüli fontossággal bír.

3. Egyéb terápiás lehetőségek:

- A testsúly csökkentése mind megelőzésként, mind terápiás kiegészítésként fontos.
- A fizioterápiás lehetőségek a fájdalom csillapításában eredményesek, illetve lassíthatják a progressziót (gyógytorna, masszázsok, balneoterápia, iszappakolás, ultrahang, elektromos terápiák).
 

Arthrosis genus

Terheléskor, indításkor fokozódó fájdalom jellemzi. A térdízület deformálódik, flexiós kontraktúra, varus vagy ritkábban valgus állás alakulhat ki. Felületesebb ízület révén, fizikális vizsgálattal is sokat deríthetünk ki az ízület állapotáról. Radiológiai tünetei a többi arthrosishoz hasonlóak.

Terápiájában a testsúly csökkentése igen fontos, a térdízületi arthrosis kialakulásban és előrehaladásában van legnagyobb szerepe a testtömegnek. Gyógyszeres terápiájában fájdalomcsillapítók, non steroidok és inflammált arthrosis esetén akár intraarticularis steroidok is szóba jönnek. Fizioterápia, súlyosabb esetben sebészi megoldás itt is szóba jönnek.

A láb arthrosisai

Leggyakoribb az I metatarsophalangealis ízület arthrosisa hallux valgus talaján kialakulva, melynek terápiás megoldását a gyógytorna, betét hordása, ortopédcipő, a láb tartási rendellenességeinek sebészi korrekciója jelentik.

A vállízület arthrosisa

Gyakrabban fordul elő az acromioclavicularis ízület arthrosisa, ekkor a kar magasba emelése fájdalmas. A vállízületi arthrosis ritka, inkább szekunder arthrosisa jellemző.
Terápiájában a gyógyszeres és fizioterápiás lehetőségek jönnek szóba.

Bönyökízületi arthrosis

Polyarthrosis részjelenségeként fordul elő.

A kéz arthrosisos elváltozásai

Gyakran látjuk az I carpometacarpalis ízület arthrosisát. A fájdalmon túl a hüvelykujj addukciós kontraktúrája alakul ki mozgásbeszűküléssel.

Másik gyakori arthrosisforma a kéz polyarthrosisa. Főleg idős nőkön láthatjuk, igen gyakori betegség (15%-ban fordul elő), férfiakon ritkább (5%). Érintheti a proximalis (Bouchard) és a distalis (Heberden) interphalangealis ízületeket vagy mindkét ízületi sort. Olykor erozív, destruktív jelleggel fordul elő.

Terápia:

  1. Akut stádiumban nyugalomba helyezés, gyulladáscsökkentés, krónikus stádiumban fájdalomcsillapítás, fizioterápia: lokális meleg pakolások, subaqualis ultrahang-terápia.
  2. Fizioterápia és gyógyszeres fájdalomcsillapítás, ha szükséges, gyulladáscsökkentés jön szóba. A reumás fájdalmak kezelésére bevált újabb módszer a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSA) alkalmazása. Ezek a szerek javítják a beteg életminőségét, és nélkülözhetetlenek a fizikális terápia megkezdéséhez. Az NSA hatásmechanizmusa a ciklooxigenáz enzimekkel (COX-1, COX-2) hozható összefüggésbe. A COX-2 enzim az indukálható forma, és a gyulladásos reakciók esetében ez az enzim halmozódik fel. Az NSA-szerek jótékony hatása a COX-2 enzim gátlásán keresztül valósol meg. A gyulladás területén kevesebb prosztaglandin termelődik, így a gyulladás mérséklődik. Általános használatuk ellenére az NSA-terápiát minden betegnél alapos vizsgálatnak kell megelőznie. Erre a gyakran előforduló mellékhatások adnak okot.
  3. A legújabb kutatások eredményeképp kifejlesztett rofecoxib (MSD) hatóanyagú specifikus COX-2 gátlószer egy hatékony, hosszú hatástartalmú, szájon át adható nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer.
  4. A klasszikus nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (NASAID-okkal) vagy a preferenciálisan a COX-2-t gátló szerekkel (meloxicammal és nimelusuliddal) ellentétben kizárólag a COX-2 izoenzimet gátolja, így a mellékhatások is ritkábban fordulnak elő.
  5. Az arthrosisos betegségek megelőzésében, kialakulásuknak késleltetésében használhatunk kondroprotektív szereket. Ezek a porc "kopásának" kialakulását, előrehaladását hivatottak késleltetni.
  6. Fizioterápiás megoldások közül - tekintettel a porc strukturális felépítésében fontos szerepet játszó diszulfid hidakra - a kénes pakolások, kéntartalmú gyógyfürdők igénybevétele jelentős, bár ez idáig nem sikerült bizonyítani a kén porcba való beépülését.
  7. Összefoglalva elmondható, hogy az arthrosis, "kopásos" ízületi betegség igen elterjedt a népesség körében, főleg idősebb korban. A betegség okozta panaszok megnehezítik a beteg mindennapi életét. A betegség kialakulása, előrehaladása megfelelő tornával (gyógytornával), egyéb fizioterápiás lehetőségekkel, gyógyszeresen késleltethető, a panaszok csökkenthetők.
     

Felhasznált irodalom

1. Székács, B.: Hipertónia 2000. Bp.: Promenade Publ. House, 1997.
2. Szamosi, T.: Felnőttkori kóros állapotok megelőzése gyermekkorban. Bp.: Medicina, 1993.
3. Williams, R. G., Hunt, S. C., Hasstedt, S. J. et al.: Genetics of hypertension: What we know and don't know? Clin. Exp. Hypertens, A12.: 865-876., 1990.
4. Pickering, T. G.: Inheritance of hypertension and blood pressure reactivity. Hypertension, 16.: 498-500., 1990.
5. Folkow, B.: Critical review of studies on salt and hypertension. Clin. Exp. Hypertens, A14.: 1-14., 1992.
6. Környei, V.: Gyermekorvosok és az ischaemiás szívbetegség primaer prevenciója. Magyar Pediáter, 23.: 80-82., 1989.